A kokárda titka - olvasás és szövegértés

Ajánlott korosztály: 6-7. osztály

Herperger Anita: A kokárda titka

Egy szép kora tavaszi délután a hatodik osztályosok az iskola padlásán kutattak régi díszek után a március 15-i ünnepségre. Anna és Attila meglátott egy poros fadobozt a helyiség eldugott sarkában. Kinyitották, a szerteszálló porfelhő alól előkerült mindenféle kacat, megsárgult papírfecni és egy ütött-kopott bádogdoboz. A kis bádogdobozban pedig egy régi, megfakult, kissé foszlott kokárda lapult.

– Nézd, mit találtunk, milyen régi lehet! – csodálkozott Anna.
– Vajon kié volt? – kérdezte Attila.

Ahogy megérintették és kivették a kopott bádogdobozkából a régi kokárdát, a padlás hirtelen elhalványult körülöttük, és egy zajos tér kellős közepén találták magukat. Régi ruhába öltözött emberek kiabáltak, nemzeti zászlók lobogtak, a fiatalok pedig papírlapokat osztogattak és lengettek a magasba.

– Megismerem, ez a Nemzeti Múzeum! – kiáltotta Anna. – Nézd a ruhájukat, az ott pedig Petőfi, szerintem 1848. március 15-én vagyunk!

A tömegben kézről kézre járt a 12 pont és a Nemzeti dal. Petőfi írta, aznap többször is elszavalta. Azt suttogták, hogy miután Jókai felolvasta a 12 pontot, az ifjak lefoglalták a Landerer nyomdát, cenzúra nélkül kinyomtatták a követeléseket és a költeményt. Az emberek lelkesen éljenezték az ifjakat. Attila és Anna döbbenten néztek körbe, közben pedig egy asszony nemzeti színű kokárdát tűzött a kabátjukra.

– Viseljétek büszkén gyerekek, ez a szabadság, egyenlőség, testvériség jelképe! – mondta mosolyogva, majd tovatűnt a tömegben.

A két gyerek abban a pillanatban érezte, hogy a kokárda kitűzésével részeseivé váltak a magyar történelemnek. Látták, ahogy a márciusi ifjak vezetésével az emberek egy szabad országért kiáltanak. Ahogy megindult a tömeg a városházára, a kokárdájuk hirtelen felizzott, és visszakerültek az iskola poros padlására.

– Ez hihetetlen volt! – suttogta megilletődve Attila.
– Most már értem, miért fontos a kokárda – mondta Anna az izgalomtól kipirulva, és a kezében szorongatta a bádogdobozból kivett megfakult darabot.

Másnap az iskolai ünnepségen, amikor kitűzték a saját kokárdájukat, egymásra mosolyogtak, hiszen megértették, hogy ez nemcsak egy dísz, hanem a történelmünket magában hordozó magyar nemzeti jelkép.